Buddha gondolatai az Életről

Életünk legfontosabb dolgai nem rendkivüliek vagy grandiózusak.
A legfontosabbak azok a pillanatok,melyekben úgy érezzük,valaki megérintett.
Tetteink,szavaink és gondolataink meghatározzák karmánkat,
vagyis azt,hogy boldogság vagy szenvedés lesz-e osztályrészünk.
Csakis folyamatos gyakorlással szilárdulnak meg szokásaink,
és csakis így tudunk elszántan ellenállni negatív hajlamainknak.

Mindannyian saját tetteink rabszolgái vagyunk:
Miért haragudnánk emiatt másokra?
Testünk,ez az eszköz,
csak rövid ideig áll rendelkezésünkre:
Erre az életre.
Ugyanúgy,ahogy az utazó áll meg egy pihenõhelynél,
a létezés útján haladó lélek is csak elidõzik egy életben.

Mindenki maga írányítja sorsát;
mi magunknak kell megteremtenünk boldogságunk okait.
Csak mi tartozunk ezért felelõséggel,senki más.
Számos szabad tettünk eredménye vagyunk,
s ezekért egyedül mi magunk vagyunk felelõsek.
Ne zsúfoljátok tele lelketeket haszontalan gondolatokkal.
Minek rágódni a múlton, elébe menni a jövönek?
Maradjatok a jelen pillanat egyszerûségében.

Az élet egy folyamatosan változó mozgás:
a gyermek születése a csecsemõ halálát jelenti,
aztán a kamasz megszületése a gyermek halálát.
Ne utasíts el könnyelmûen jó cselekedeteket,
Csak mert azt hiszed, kevéssé segítenek.
Idõvel a vízcseppek
Egy óriási edényt is megtelítenek.
Nincs semmi,ami állandó:a nap és a hold felkel,majd lenyugszik;
A tiszta,áttetszõ napot a sötét,sûrû éjszaka követi.
Minden változik,óráról órára.

Az elmúlás a harmonia egyik alappillére.
Ha nem harcolunk ellene,összhangban vagyunk a valósággal.
Állandónak tekinteni azt,ami csak átmeneti,
Hiú ábránd.
Ha tudatában vagyunk az elmúlásnak,
ugyanakkor számításba tudjuk venni az emberi létben rejlõ hatalmas lehetõségeket,
sürgetõ érzés tölt el bennünket. 

Születésnapomon

Életemre visszanézve világosan látom,
nem vezetett engem Isten sohasem pórázon.
Bár a teremtésemkor már volt rólam egy álma,
ennek megvalósítását teljesen rám bízta.

Életemnek az elején erre nem gondoltam;
tettem, amit tőlem vártak, s mindig boldogultam.
Felületes keresztényként tengettem életem;
akaratát akkoriban én még nem kerestem.

A figyelmét rólam soha nem fordította el;
megajándékozott mindig, bőven kegyelemmel.
Minden által, ami történt, gazdagodott lényem;
segített, hogy azzá váljak, mit álmodott régen.

Életemből eltelt évnek el kellett röppenni,
hogy a célját és értelmét próbáljam meglelni.
A kegyelmek zuhatagként áradni kezdtek rám;
Istennek az életemet ezáltal átadván.

Szívemnek a legmélyébe befészkelte magát;
útmutatást Tőle várok, hallgatom a szavát.
Vele járva legfontosabb az lett immár nekem,
Őt figyeljem, Neki éljek, s amit kér, megtegyem.

Megmutatta, önmagamat hogyan adjam Neki;
s tudom, amit Ő kér tőlem, be is teljesíti.
Szeretném, hogy az lehessek, mit rólam elképzelt,
mert a szíve vágyaival én szívem is megtelt.

Szüntelenül arra biztat, kövessem az utat,
mit a lelkem nyugalmában kitartóan mutat.
Felé tartván gyakran vannak nehézkes lépések,
elterelnek, kaput zárnak emberi döntések.

Állandóan mellettem van, kezemet megfogja,
eredeti útitervét néha módosítja.
Meggyőződésem, hogy Nála nincsen lehetetlen,
megvalósítja, mit rólam gondolt kezdetekben.

Mert amit Ő teremtéskor rólam eltervezett,
- bár csak későn ismertem fel - homályba nem veszett.
Akadályok ellenére egyre jobban várom,
teljesüljön már be végre Tőle kapott álmom.

Édesanyám születésnapjára szeretettel!

Az anyák halhatatlanok, csak testet, arcot, alakot váltanak.
Egyetlen halott sincs közülük, fiatalok, mint az idő.

Újra születnek minden gyermekkel, megöletnek minden halottal.
Harmadnapra föltámadnak, mire virradna.

Adassék nekik gyönyörűség, szerelmükért örökös hűség,
S adassék könny is, hogy kibírják a világ összegyűjtött kínját.

Adassék nekik gyönyörűség, szerelmükért örökös hűség,
S adassék könny is, hogy kibírják a világ összegyűjtött kínját.

Adassék nekik gyönyörűség, szerelmükért örökös hűség,
S adassék könny is, hogy kibírják a világ összegyűjtött kínját.

Azt kívánom....Nektek és magamnak

Hogy legyen erőd akkor is szeretni, amikor úgy érzed csak Te, adsz.
Hogy legyen erőd akkor is mosolyogni, amikor úgy érzed a fogad, törik belé.
 Hogy akkor is kitarts, amikor nincs kedved.
Hogy ne zavarjon, ha nagyok a problémáid, hiszen erős vagy és elbírod őket.
Azért, mert ha erős vagy felemelhetsz embereket, ezáltal Te magad még jobban megerősödsz.
Kívánom, hogy legyen erőd félretenni a büszkeséged, ha annak a Valakinek szüksége van rád.
S kívánom, hogy legyen erőd megmondani, Neki mit érzel, mert tudom, hogy ez a legnehezebb.
 Őszintén kimondani.
 

Kívánok Neked Türelmet!
Hogy meg tudj hallgatni másokat.
S hogy meg tudj bocsátani annak, aki nem tud Neked.
 Hogy fáradtan is tudj szeretettel és megértően beszélni azzal, akinek szüksége van rá.
 

Kívánok Neked Bölcsességet!
Hogy tudj különbséget tenni, mikor kaptad azért az akadályt, hogy megküzdj vele és mikor azért, hogy kikerüld, és más utat válassz.
Hogy felismerd a mindennapok szépségét, és ne tragédiák döbbentsenek rá.
Hogy meglásd a szeretteid fontosságát és szükségességét az életedben.
Hogy minden idegesítő tulajdonságuk Téged épít, akár mint rossz, akár mint jó példa.
Bölcsességet, hogy ne akarj tökéletes lenni, csak törekedj a legjobbra.
Hiszen soha nem leszünk tökéletesek, maximum frusztráljuk magunkat a gondolattal.
Ellenben a legjobbra törekvés újabb és újabb sikereket, majd célokat eredményez,s ez maga a haladás.
Hogy az aprólékos sziszifuszi hétköznapokban lásd a holnapok nagyságát,És a nagy célok építőkockáit.
Végül kívánok Neked egy apró mosolyt magunkon, hiszen ha mindezt meg tudnánk tenni,akkor már rég az Angyalok soraiba tartoznánk, és valaki olyanokra vigyáznánk,mint mi magunk.
Ám kívánom Neked, hogy megtapasztald: a Teremtés attól válik tökéletessé,hogy ismertek a hibáink és számolnak a tökéletlenségünkkel.
S nem utolsó sorban,Kívánom hogy azokkal tölthesd ezt az évet , akik szeretnek,és Magadba szívd ezt a Boldogságot!