A csend szava - egy perc bölcsesség

Anthony de Mello  A csend szava - Egy perc bölcsesség
 
Anthony de Mello jezsuita atya, ahogy illik, halála után Szent Péternél jelentkezett a mennyország kapujánál. Az apostol azonban kételkedve csóválta a fejét, nem volt benne biztos, hogy beengedheti-e a szimpatikus, de nem éppen hagyományosan gondolkodó embert. Erre de Mello, szokásához híven, elme­sélt neki egy viccet. Péter óriási nevetésben tört ki, mire Szent Pál is kijött. Újabb vicc, még nagyobb nevetés. Rövid időn belül az egész mennyei udvar, Xavéri Szent Ferenc, Szent Ignác, Szent József és a Szűzanya is szívből kacagva vették körül az új jövevényt a kapu előtt. A fergeteges nevetésnél csak Isten hangja volt erősebb. A mennyei Atya - aki maga is szereti a humort, különben miért teremtette volna az em­bert? - így szólt:
- Engedjétek be! Még több, Tónihoz hasonló emberre volna itt szükségünk.

Mítoszok

A Mester párbeszédek és rövid történetek segítségével tanított, amiket a tanítvá­nyok örömmel - és néha csalódottsággal hallgattak. Valami mélyebbre vágyódtak ugyanis:
A Mester azonban hajthatatlan maradt. Minden ellenvetésükre csak annyit mon­dott:

- Értsétek meg, kedveseim, az ember és az Igazság között a legrövidebb út egy kis történet.

Egy másik alkalommal pedig ezt mondotta:
- Ne vessétek meg a rövid történeteket! Ahogy az elveszett aranyérmét egy fillérnyi gyertyával találják meg, úgy a legmélyebb igazságot is egy rövid történet segítsé­gével.

Egyetemesség


A Mester rendszerint lebeszélte az embereket arról, hogy kolostorban éljenek:
-  Ahhoz, hogy hasznod legyen a könyvekből, nem kell könyvtárban laknod -mondogatta.

Még erőteljesebben is megfogalmazta:
- Anélkül is olvashatsz könyveket, hogy valaha is betedd a lábad egy könyvtárba; s lehetsz lelki ember úgy is, hogy sosem mégy templomba.

Mennyország


A tanítványtól, aki szinte megszállottan a halál utáni élettel foglalkozott, megkér­dezte a Mester:
- Minek foglalkozol a másvilággal?
- Lehetséges-e nem gondolni rá?
- Persze.
- Hogyan?
- Úgy, hogy már most a mennyben élsz.
- És hol a mennyország?
- A jelenben; itt és most.

Most élsz !

- Szerintetek melyik a legfontosabb vallási kérdés? - kérdezte egy nap a Mester. Sok feleletet kapott:
- Van-e Isten?
- Ki az Isten?
- Hogyan juthatunk el Istenhez?
- Van-e élet a halál után?
- Nem - mondta a Mester -, a legfontosabb kérdés a következő: ki vagyok én?

A tanítványok jobban megértették. Hogy mire utalt, amikor fültanúi voltak a Mester és egy prédikátor beszélgetésének.

- Szerinted, ha meghalsz, akkor a lelked a mennybe megy?
- Igen - válaszolt a prédikátor.
- És a tested a sírba kerül?
- Igen.
- És, ha szabad kérdeznem, te hol leszel?

Életről


Csak a legélesebb szem fedezhetett fel valami különöset a Mesteren. Megijedt, el­szomorodott, ha a körülmények úgy hozták. Tudott nevetni, sírni vagy dühöngeni. Szerette a jó ételeket, nem zárkózott el egy italtól, sőt kettőtől sem, és az is köztudott volt róla, hogy megfordult egy-egy csinos nő után. Amikor egy utazó azt panaszolta fel, hogy a Mester nem "szent ember", az egyik tanítvány helyreigazította:
- Más az, ha egy ember szent, és egészen más az, hogy úgy viselkedjen, hogy ne­ked is annak tűnjön.

Azonosítás


- Szeretném látni az Istent.
- Éppen őt nézed - mondta a Mester.
- De akkor miért nem látom?
- Miért nem látja a szem saját magát? - kérdezett vissza a Mester. Később még hozzátette:
- Ahogy fölösleges a késtől azt kérni, hogy saját magát vágja el, vagy a fogótól, hogy magába harapjon, ugyanúgy fölösleges Istentől kérni, hogy mutassa meg magát.

Szolgálat


A Mesterről köztudott volt, hogy jobban szereti a cselekvést, mint a visszahúzó­dást. De ő mindig hangsúlyozta, hogy "megvilágosult" cselekvésre gondol. A tanít­ványok meg azt szerették volna tudni, hogy a "megvilágosult" mit jelent. Jó szándé­kot talán?

- Ó, nem - mondta a Mester. - Gondoljatok csak arra, mennyire a jó szándék ve­zeti a majmot, amikor kiemeli a halat a vízből, hogy megmentse a megfulladástól!

Valóság


Bár a Mester igyekezett élvezetessé tenni és élvezni az életet, az is köztudott volt róla, hogy alkalmanként komoly kockázatokat vállalt. Például, amikor elítélte a kor­mány zsarnokságát, és kitette magát a letartóztatás és a halál veszélyének, vagy ami­kor tanítványainak egy csoportjával a lepra sújtotta falu segítségére sietett.
- A bölcs ember nem fél a haláltól szokta mondogatni.
-  De miért kockáztatná az ember olyan könnyen az életét? - kérdezték egyszer tőle.
- Miért törődne az ember azzal, hogy egy gyertyát kioltanak, amikor már megvir­radt?

Elsőbbség


A Mester örült a technika fejlődésének, de nagyon is tudatában volt a korlátainak. Amikor egy gyáros megkérdezte tőle, hogy mi a foglalkozása, így válaszolt:
- Az emberiparban dolgozom.
- Az meg, könyörgöm, ugyan micsoda? - kérdezte a gyáros.
- Gondolj magadra - mondta a Mester. - A te erőfeszítéseid jobb eszközöket pro­dukálnak, az enyémek jobb embereket.

Később a tanítványainak még hozzátette:
- Az élet célja a személyek kibontakoztatása. Manapság, úgy tűnik, az embereket jobban foglalkoztatja a dolgok tökéletesítése.

A lelki élet útja
Bár a Mesternek aznap éppen hallgatási fogadalma volt, egy utazó csak egyetlen szóért könyörgött, amely életútján vezérelhetné. A Mester barátságosan bólintott, fogott egy darab papírt, s ráírt egy szót: "Tudatosság." A látogató meghökkent.
- Ez túl rövid. Volna olyan szíves egy kicsit bővebben kifejteni?
A Mester visszavette a papírt, s ráírta "Tudatosság, tudatosság, tudatosság."
- De mit jelentenek ezek a szavak? - kérdezte az idegen kétségbeesve.
A Mester a papírért nyúlt, s azt írta: "Tudatosság, tudatosság, tudatosság azt jelen­ti, hogy TUDATOSSÁG."

Függetlenség


Úgy tűnt, hogy a Mestert egyáltalán nem érdekli, mi gondolnak felőle az emberek. Amikor a tanítványok megkérdezték, hogyan is érte el ezt a belső szabadságot, han­gosan felnevetett:
- Húszéves koromig egyáltalán nem törődtem azzal, hogy mit gondolnak rólam az emberek. Azután viszont állandóan azon izgultam, hogy mit gondol a környezetem. Ötvenedik születésnapom után váratlanul rájöttem arra, hogy a kutya sem törődik velem.

Mélység


A Mester így szólt az üzletemberhez:
-  Ahogy a hal elpusztul a szárazföldön, úgy pusztulsz el te is, amikor belegaba­lyodsz a világ dolgaiba. A halnak vissza kell térnie a vízbe, neked pedig a magányba.

Az üzletember megrémült.
- Fel kell adnom az üzletemet, és kolostorba kell vonulnom?
- Nem, nem. Tartsd meg az üzletedet, s térj vissza a szívedbe.

Illúzió


- Hogyan nyerhetem el az örök életet?
- Az örök élet most van. Élj a jelenben!
- Dehát a jelenben élek, vagy nem?
- Nem.
- Miért nem?
- Mert még nem dobtad el a múltad.
- Miért kellene eldobnom a múltam? Nem volt abban minden rossz.
- A múltat nem azért kell eldobni, mert rossz, hanem mert halott.

Túlbuzgóság


Az egyik női tanítvány a lakodalmát tervezte, s kijelentette, a szegények iránti sze­retetből meggyőzte a családját, hogy vessék el azt a szokást, hogy a szegényeket az asztal végére ültetik. Majd a szegények kerülnek a főhelyre, a gazdagokat pedig az ajtó mellé ültetik. Beszédét befejezve a Mesterre nézett, várva annak helyeslését.

A Mester egy pillanatig gondolkodott, majd így szólt:
- Kedvesem, ez nagyon szerencsétlen megoldás lenne. Senki sem örülne a lako­dalomnak. A családod szégyenbe kerülne, a gazdagok megsértődnének, a szegények pedig éhesek maradnának. A főhelyen ugyanis annyira feszélyezve éreznék magukat, hogy nem mernének eleget enni.

Boldogság


-  Rettenetesen szükségem van egy kis segítségre, máskülönben megbolondulok. Egyetlen szobában élünk: a feleségem, a gyermekeim, meg az apósom és anyósom. Az idegeink kikészültek, egymással üvöltözünk. A szobánk maga a pokol.

- Megígéred, hogy megteszed, akármit is mondok neked? - kérdezte a Mester.
- Esküszöm, bármit megteszek.
- Jól van. Hány állatotok van?
- Egy tehenünk, egy kecskénk és hat tyúkunk.
- Tartsd bent azokat is a szobában, ahol laktok. Aztán egy hét múlva gyere vissza.

A tanítvány megrémült. De mivel megígérte a Mesternek, hogy engedelmeskedik, bevitte az állatokat is. Egy hét múlva nyomorultan és siránkozva tért vissza.

- Idegroncs vagyok. A kosz! A bűz! A zaj! Az őrültség határán vagyunk mindannyian!
- Menj haza - mondta a Mester -, és tedd ki az állatokat.

Az ember egész úton rohant hazafelé. Másnap örömtől csillogó szemmel jött vissza.
- Mily gyönyörű az élet! Az állatok kint vannak. A szobánk maga a mennyország, olyan csendes, tiszta és tágas!

Elmélkedés


Az egyik tanítvány elaludt, és azt álmodta, hogy a mennyországba került. Megle­petésére ott találta a Mestert és a többi tanítványt is, akik ültek és elmélkedtek.
- Hát ez a paradicsomi boldogság? - kiáltotta. - Hogyan, hisz a földön is éppen ezt csináltuk!

Egy hangot hallott, ami ezt kiáltotta:
-  Szerencsétlen! Hát azt hiszed, hogy ezek a meditálók a mennyországban van­nak? Éppen ellenkezőleg, a mennyország van az elmélkedőkben.

Pletyka beszéd


A tanítvány már alig bírta türtőztetni magát, hogy el ne mondja a pletykát, amit a piacon hallott.

- Várj egy percig - intette a Mester. Igaz az, amit el akarsz nekünk mondani?
- Nem tudom, nem gondolnám.
- Hasznos?
- Nem tudom, nem,  egyáltalán nem az.
- Szórakoztató?
- Hát, nem.
- Hát akkor minek hallgassuk meg? Na meg azt gondolom, kisebbé
válsz általa mások szemében!

A Mester még hamiskásan hozzátette:
- Ha csak továbbadnád az nem volna olyan nagy baj, de még meg is toldod.

Megtérés

A tanítványok egy csoportjának, kiknek minden szíve-vágya egy zarándoklat volt, azt mondta a Mester:
- Vigyétek magatokkal ezt a keserű tököt. Föltétlenül mártsátok bele minden szent folyóba, s vigyétek el minden kegyhelyre!

Amikor a tanítványok visszajöttek, a tököt megfőzték, s feltálalták egyfajta szent­ségi ételként.
- Különös - mondta a Mester ravaszul, miután megkóstolta -: sem a szenteltvíz, sem a kegyhelyek nem édesítették meg!

Szabályok


Természetesen voltak szabályok a kolostorban, de a Mester mindig óvott a törvény zsarnokságától.
- Az engedelmesség megtartja a szabályokat - mondta. - A szeretet viszont tudja, hogy mikor hághatjuk át azokat.

Jelentéktelen ügy


A közösségi ülésen mindenki azzal foglalkozott, hogy van-e élet a síron túl. A Mester csak nevetett, s nem válaszolt egyetlen kérdésre sem.

Tanítványainak pedig, akik magyarázatot követeltek erre a kitérő magatartásra, ezt mondta:
- Észrevettétek-e, hogy pont azok akarnak egy másik, örökké tartó életet, akik a jelenlegivel sem tudnak mit kezdeni?
- De van-e élet a halál után, vagy nincs?
- Van-e élet a halál előtt, ez itt a kérdés - mondta a Mester rejtelmesen.

Képzelődés


- Mi a megvilágosodás legnagyobb ellensége?
- A félelem.
- Honnan jön a félelem?
- Tévhitből.
- S mi a tévhit?
- Azt hinni, hogy a körülötted lévő virágok mérges kígyók.
- Hogy nyerhetem el a megvilágosodást?
- Nyisd ki a szemed, és láss!
- Mit?
- Hogy egyetlen kígyó sincs körülötted.

Éleslátás


A tanítványok arról vitatkoztak igen hevesen, hogy mi az emberi szenvedés oka. Némelyik úgy vélte, hogy az önzésből származik, mások szerint a tévhitből. Voltak, akik azt gondolták, hogy azért szenvedünk mert képtelenek vagyunk megkülönböz­tetni a valóságot a képzeletbelitől. Amikor a Mester tanácsát kérték, ezt mondta:
- Minden szenvedés abból ered, hogy nem tudunk egyedül és csendben lenni.

Bölcsesség


A Mester mindig örömmel hallotta, ha az emberek elismerték tudatlanságukat.

- A bölcsesség egyenes arányban növekszik a tudatlanságunk beismerésével - ál­lította.

Amikor magyarázatot kértek tőle, ezt mondta:
- Ha belátod, hogy nem vagy olyan bölcs, mint ahogy tegnap vélted magadról, ak­kor ma már bölcsebb vagy.

Gazdagság


- Hogy segítene a lelkiség egy ilyen világi emberen, mint én? - kérdezte az üzlet­ember.
- Úgy, hogy még nagyobb lenne a vagyonod - válaszolt a Mester.
- Hogyan?
- Azáltal, hogy megtanítana kevesebbet kívánni.

Szeretet


Az új házasok azt kérdezték a Mestertől:
- Hogyan tehetnénk tartóssá a szerelmünket?
- Szeressetek más dolgokat közösen!

Felszabadulás


- Hogyan lehetnék szabad?
- Találd ki, hogy ki kötözött meg - felelte a Mester. Egy hét múlva visszajött a tanítvány s így szólt:
- De senki sem kötözött meg.
- Akkor miért akarsz felszabadulni?

Ez volt a megvilágosodás pillanata, a tanítvány hirtelen szabaddá lett.

Korlátozottság


A Mester mindig udvariasan fogadta az egyetemi professzorokat, akik megláto­gatták, de sosem válaszolt a kérdéseikre, és sosem merült bele teológiai spekuláció­ikba. Tanítványainak, akik nagyon csodálkoztak ezen, így magyarázta meg:
- Hogy tudna valaki az óceánról mesélni a kútban lakó békának, vagy az isteniről beszélni azoknak, akik beszűkítik magukat saját fogalmaikba?

Természet


Az előadó azt fejtegette, hogy a modern világban a fegyverkezésre költött összeg­nek csak egy kis töredéke is megoldhatná az egész emberiség anyagi gondjait. Az előadás után a tanítványok persze feltették a logikus kérdést:
- De miért ilyen ostobák az emberek?
- Azért - mondta a Mester ünnepélyesen -, mert az emberek megtanultak nyom­tatott könyveket olvasni, de elfelejtették, hogyan kell olvasni a nem nyomtatottakat.
- Mondj egy példát ez utóbbira!

De a Mester nem szólt semmit. Később a tanítványok kitartó kérdésére így felelt:
- A madarak dalai, a méhek zümmögése mind az Igazságot harsogják. A füvek és a virágok mind az Utat mutatják. Hallgassatok és nézzetek, mert így kell a nem nyomtatott könyveket olvasni!

Ráébredés


- Mit kaptál a megvilágosodástól?
- Örömet.
- Mi az öröm?
- Ráébredés arra, hogy ha mindent el is veszítesz, csak egy játékszert vesztettél el.

Jóindulat


Egy fűszeres jött a Mesterhez nagy bajával. Üzletével szemben ugyanis egy nagy áruház nyílt meg, s - attól félt, hogy nemsokára tönkre fogja őt tenni. Neki pedig már az ősei is abban a kis üzletben keresték meg a kenyerüket. Ha most ő azt elveszíti, akkor mindennek vége, mert semmi máshoz sem ért. A Mester ezt mondta neki:

-  Ha félsz az áruház tulajdonosától, akkor gyűlölni fogod. Ez a gyűlölet lesz a végzeted.
- Mit tegyek hát? - kérdezte a zaklatott fűszeres.
- Minden reggel menj ki az üzletedből a járdára, s áldd meg az üzletedet, kívánj magadnak boldogulást. Aztán fordulj az áruház felé, és áldd meg azt is!
- Mit? Még hogy megáldjam a vetélytársamat, aki tönkretesz?
- Minden neki szánt áldás visszaszáll rád. Minden rossz, amit neki kívánsz, téged fog pusztítani.

Hat hónap múlva visszajött a fűszeres, hogy beszámoljon a fejleményekről. Bekö­vetkezett, amitől félt: be kellett zárnia üzletét. De most már ő vezette az áruházat, s dolgai sokkal jobban álltak, mint valaha.

Ünneplés


- Mit adna a lelkiség nekem? - kérdezte az alkoholista a Mestert.
- Alkoholmentes ittasságot - hangzott a válasz.

Gyászoló


Egy asszony, fia halálán érzett nagy bánatában, a Mesterhez fordult vigaszért. A Mester türelmesen végighallgatta, amíg kiöntötte szívfájdalmát, majd szelíden így szólt:
- Kedvesem, én nem tudom letörölni a könnyeidet. Csak arra tudlak megtanítani hogyan tedd őket szentté.

Félelmeink


Egy félelmekkel teli vallásos látogatóhoz így szólt a Mester:
- Miért vagy olyan nyugtalan?
- Mert esetleg nem részesedem a megváltásban.
- És mi a megváltás?
- A  Felszabadulás. A Szabadság.

Erre a Mester hangosán felnevetett, s ezt kérdezte:
-  Szóval téged kényszerítenek arra, hogy szabad légy? Arra vagy kötelezve, hogy felszabadulj?

Abban a pillanatban a látogató megkönnyebbülten fellélegzett, s minden félelme eltűnt örökre.

Szavak


A tanítványok elmerülve vitatkoztak Lao-ce mondásán, amely így hangzott:
Akik tudják, nem mondják; Akik mondják, nem tudják.

Amikor a Mester belépett, megkérdezték, pontosan mit jelentenek e szavak. Ő azt kérdezte tőlük:
- Melyiktek ismeri a rózsa illatát? Mindegyikük ismerte. Erre azt mondta a Mester:
- Most foglaljátok szavakba! Mindegyikük hallgatott.

Fegyelem


A tanítványoknak, akik azt akarták tudni a Mestertől, hogy miféle meditációt vé­gez reggelenként a kertben, így válaszolt:
- Amikor figyelmesen nézem a rózsabokrot, akkor teljes virágzásban látom.
- Miért kell valakinek figyelmesen néznie, hogy lássa a rózsabokrot? - kérdezték.
- Mert máskülönben nem a rózsabokrot látja az ember, hanem a saját előre gyár­tott gondolatát a bokorról.

Tapasztalat


Miután a neves egyetem elnöke meggyőződött a Mester misztikus tapasztalatairól, meg akarta őt tenni a teológiai tanszék vezetőjének. Ajánlatával megkereste a fő ta­nítványt, aki viszont ezt mondta:

- A Mester arra fekteti a hangsúlyt, hogy megvilágosodott legyen, nem arra, hogy a megvilágosodást tanítsa.
- Megakadályozná ez abban, hogy a teológiai tanszék vezetője legyen?
- Ugyanúgy, ahogy egy elefántot megakadályozna abban, hogy az állattani tanszék vezetője legyen.

Megtévesztés


- Hogyan különböztessük meg az igazi misztikust a hamistól? - kérdezték a tanít­ványok, akiket roppant érdekelt a mágia.
- Hogyan különböztetitek meg azt, aki valóban alszik, attól, aki csak tetteti az al­vást? - kérdezte a Mester.
- Az lehetetlen. Csak az tudja, aki tetteti az alvást. A Mester mosolygott. Később meg azt mondta:
- Az alvást mímelő ember félrevezethet másokat, de magát nem. Sajnos, a hamis misztikus másokat és magát is becsaphatja.

Ítélet


- Hogyan bocsássak meg másoknak?
- Ha senkit sem ítélnél el, sohasem kellene megbocsátanod.

Nemtörődömség


A Mester mindig azt hangsúlyozta hogy magunknak kell tanulnunk, magunkat kell tanítanunk, ahelyett, hogy mások tekintélyén csüngenénk. Ennek is megvannak per­sze a maga hátrányai. Jó példa volt erre az a fiatalember, aki szilárdan meg volt győ­ződve arról, hogy mindenféle kábítószert ki kell próbálnia, hiszen azok a misztikus élmények eszközei - és csakis kockázattal és próbálgatással tanulhatunk. Ez az eset a Mestert arra indította, hogy elmesélje a csavar és a szög régi történetét.
"Az egyik módja, hogy kitaláld, vajon a deszkádba szöget vagy csavart kell-e ten­ned, a következő: verd be a szöget. Ha elrepeszti a deszkát, máris tudod, hogy a csa­varra lett volna szükséged."

Esztelenség


A saját megvilágosodásáról a Mester mindig is nagyon hallgatag volt, bár a tanít­ványok mindent elkövettek, hogy beszédre bírják. Csak annyit sikerült megtudniuk, amennyit a Mester a legkisebb fiának mondott. Amikor az azt akarta tudni, hogyan érezte magát az apja, amikor megvilágosodott. A válasz így hangzott: hülyén. Ami­kor a fiú azt is megkérdezte, hogy miért, a Mester ezt mondta:

- Tudod fiam, az olyan volt, mint amikor mindent elkövetsz, hogy behatolj egy házba: létrán mászol, és ablakot zúzol - s később észreveszed, hogy a ház ajtaja nyit­va volt.

Megadás


- Mi a legmagasabb rendű cselekedet, amit valaki tehet?
- Ülni és elmélkedni.
- Nem vezet ez tétlenséghez?
- Ez maga a tétlenség.
- A cselekvés tehát alacsonyabb rendű?
- A tétlenség ad életet a cselekvésnek. Anélkül a cselekedeteink halottak.

Burkolt célzás


A Mester azt állította, hogy a birtokában van egy könyv, amely tartalmaz minden elképzelhetek, amit Istenről tudhatunk. De senki sem látta a könyvet mindaddig, amíg egy látogató tudós kitartó kérleléssel meg nem szerezte a Mestertől. Gyorsan haza­vitte, és mohón kinyitotta - de csak üres lapokat talált benne.

- De hisz ez a könyv nem mond semmit - panaszolta a tudós.
-  Tudom - mondta megelégedetten a Mester. - De lásd, milyen sokat enged sej­tetni!

Mai vallás


A Mester ugyan szentnek látszott, mégis valahogy úgy tűnt, mintha ellenezné a vallást. Ez a rejtély persze állandóan foglalkoztatta a tanítványokat, akik, ellentétben a Mesterrel, a vallást és lelkiséget egynek tartották.

-  A vallás, ahogy manapság gyakorolják, jutalommal és büntetéssel foglalkozik. Más szóval: félelmet és kapzsiságot idéz elő, pedig ez a kettő pusztítja leginkább a lelkiséget.

Később még bánatosan hozzátette:
- Olyan ez, mintha az árvizet vízzel, az égő istállót pedig tűzzel akarnánk megfé­kezni.

Túlsegítés


A Mester sohasem erőltette a fejlődést, hanem hagyta, hogy mindenki a saját üte­me szerint haladjon. A következő kis történettel magyarázta ezt meg:
"Valaki egyszer észrevett egy pillangót, amint éppen a bábjából próbált kimászni. Az illető a folyamatot túl lassúnak találta, ezért gyengéden lehelni kezdte a lepkét. A meleg fuvallat fel is gyorsította a folyamatot. De ami kibújt a bábból, az nem lepke lett, hanem egy szétroncsolt szárnyú lény."

- A növekedési folyamatot - vonta le a következtetést a Mester - nem lehet fel­gyorsítani. Csak azt érjük el, hogy tönkretesszük.

Meghiúsulás


A tanítványok nem tudták megérteni azt az önkényesnek tűnő eljárást, amellyel a Mester egyeseket visszautasított, másokat pedig felvett tanítványai közé. Egyszer aztán kaptak némi magyarázatot, amikor ezt hallották a Mestertől:
- Ne is próbáljátok a disznót éneklésre tanítani. Csak az időtöket vesztegetitek - s a disznót is felingerlitek.

Házasoknak


Az állandóan veszekedő házaspárnak tökéletes megoldást ajánlott a Mester. - Hagyjatok fel azzal, hogy jogként követeljétek azt, amit szívességként is kér­hettek!
A veszekedés azonnal megszűnt.

Összebékülés


Amikor valaki, akinek házassága bajban volt, tanácsért fordult a Mesterhez, ezt mondta neki:
- Tanulj meg a feleségedre hallgatni!

Az illető szívébe véste a tanácsot, s egy hónap múlva visszatért, hogy közölje, megtanult a felesége minden szavára figyelni. Elmosolyodva így szólt erre Mester:
- Most menj haza, s figyelj minden szóra, amit nem mond!
 

Az oldalon megjelent írások