Tegnap még bosszút akartál vagy megváltást, azt akartad, hogy telefonáljon, 

vagy azt, hogy reád szoruljon, vagy hogy vigyék börtönbe és végezzék ki. 

Tudod, amíg ilyesmit érzel, a másik a messzeségben örül. 

Addig még hatalma van fölötted. 

Amíg bosszúért kiáltasz, a másik kezeit dörzsöli, mert a bosszú az vágy is, 

a bosszú megkötöttség. 

De eljön egy nap, mikor felébredsz, szemed dörzsölöd, ásítsz, 

s egyszerre észreveszed, hogy már nem akarsz semmit. 

Nem bánod azt sem, ha szembejön az utcán.

 Ha telefonál, felelsz, ahogy illik. 

Ha látni akar, és muszáj találkozni vele, kérem, tessék. 

És mindez, belülről, egészen laza és őszinte, tudod... nincs többé semmi görcsös, 

semmi fájdalmas, semmi önkívületes az egészben. 

Mi történt? 

Nem érted. 

Már nem akarsz bosszút, nem... s megtudod, hogy ez az igazi bosszú, az egyetlen, 

a tökételes, az, hogy már nem akarsz semmit tőle, nem kívánsz neki rosszat, 

sem jót, nem tud többé fájdalmat szerezni neked.

Márai Sándor

"Fáradt vagy élni?

Igen, egy napon úgy érzed, túlságos feladatra vállalkoztál, mikor embernek születtél e földre.

Túl sok volt az ellenállás, a kiszámíthatatlan, az ellenséges, az aljas, a reménytelen.

Túl sok volt a feladat, - túl sok a szenvedés, a csalódás.

De nem gondolod-e, nem érzed-e, hogy éppen ez a reménytelenség, 

- ez a "túl", ez a "sok" adott rangot és értelmet életednek?

Nem érzed-e, hogy feladatod volt, személyes dolgod?

Nem érzed-e, hogy a természet, mely olyan esztelenül túloz és pazarol, 

- megtisztelt azzal, hogy embernek alkotott, 

- és emberi mértékben szabta ki feladatod a földön?

Mi lehetsz más, mint fáradt?

Ez volt a dolgod: hogy élj és elfáradjál.".....

Márai Sándor

Márai Sándor - Füveskönyv

Ez az emberi képesség, melyre legnehezebben tehetünk csak szert, ez a tulajdonság, mely ellen lényünk legtitkosabb ösztönei lázadoznak, mert halandók vagyunk, mert időnk kimért, mert csillagunk lefut: ez a legfájdalmasabb kötelesség, önmagunkkal, sorsunkkal s annak legmélyebb értelmével, munkánkkal szemben. Nincs igazi alkotás végtelen, az ember legtitkosabb alkata fölött úrnak maradni tudó türelem nélkül. 

Mert az alkotás soha nem bűvészmutatvány, villámgyors kunszt, sanzsé-passzé*,

 a cilinderből nem tud az alkotó műveket előhúzni. 

Nemcsak a lángész: türelem maga a mű is türelem, az organikus fejlődés türelme, a visszatartás és érlelés csodája. Megtanulni a türelmet, életben és munkában, annyi, mint megtanulni a Teremtő titkát. 

Magold csak ezt a leckét, te nyugtalan és halandó.

Hála Üzenet

Hálás vagyok, mert az idén megtapasztaltam, 

milyen is a feltétel nélküli szeretet. 

Így most már egyre többször érzem. 

Hálás vagyok, hogy sokszor magamra maradtam, 

mert így megtanultam megbocsátani. 

Hálás vagyok a hatalmas tudásszomjért, ami bennem van. 

Hálás vagyok, hogy félelem-mentesen élem az életem. 

Hálás vagyok, hogy idén megtanultam,

 hogy minden kérdésemre előbb-utóbb megérkezik a válasz.

 Hálás vagyok, hogy már feltétel nélkül bízom magamban. 

Hálás vagyok, hogy megértettem, 

 hogy semmi nem állandó, minden folyamatos változásban van.

 Legfőképpen pedig hálás vagyok azért, hogy vagytok nekem. 

Hálás vagyok Anyukámért, Apukámért, 

a testvéreimért, minden barátomért, szerettemért. 

Hálás vagyok a további le nem írt ezer felismerésért,

 amihez elvezettek az idén engem…

Mindig emlékezz arra, 

hogy a szeretetnek ezer arca van. 

A szeretet elfogad. 

A szeretet megbocsát. 

Ha igazi szeretet. 

Mert az igazi szeretetnek nincs érdeke vagy ész-oka. 

Az igazi szeretet csak kitörölhetetlenül van.

 Él és ég benned. 

Iránta, irántam és mindenki iránt. 

Ha csak ezt az egyet megtanulod,

 máris gyógyítod a világodat.