“Az utakat sokáig nem érti meg az ember. 

Csak lépdel az utakon és másra gondol.

 Néha széles az egyik út, aszfaltos, néha rögös, barázdás, meredek. 

Az utakat sokáig csak alkalomnak tekintjük, lehetőségnek, melynek segítségével elmehetünk a hivatalba vagy kedvesünkhöz vagy a rikkantó tavaszi erdőbe.
Egy napon megtudjuk, hogy az utaknak értelmük van: elvezetnek valahová. 

Nemcsak mi haladunk az utakon, az utak is haladnak velünk. 

Az utaknak céljuk van. 

Minden út összefut végül egyetlen közös célban. 

S akkor megállunk és csodálkozunk, tátott szájjal bámészkodunk, csodáljuk azt a rejtelmes rendet a sok út szövevényében, csodáljuk a sugárutak, országutak és ösvények sokaságát, melyeken áthaladva végül eljutottunk ugyanahhoz a célhoz. 

Igen, az utaknak értelmük van. 

De ezt csak az utolsó pillanatban értjük meg, közvetlenül a cél előtt.” 

Márai Sándor

 

 “Mert az ember - ezt egyre inkább hiszem - csak annyit ér és csak annyira ember, amennyire meg tudja őrizni lelke egy zugában az örök gyermeket.” 

Márai Sándor

 

 

 “Az út, mely a világból önmagunkhoz vezet, hosszú és bonyolult, s tele van ilyen kínos kitérőkkel, melyeknek értelmét, jelentőségét sokára ismerjük csak fel.” 

Márai Sándor

 

 

 Utolsó leheletemmel is köszönöm a sorsnak, hogy ember voltam és az értelem egy szikrája világított az én homályos lelkemben is.

 Láttam a földet, az eget, az évszakokat. 

Megismertem a szerelmet, a valóság töredékeit, a vágyakat és a csalódásokat. 

A földön éltem és lassan felderültem. 

Egy napon meghalok: s ez is milyen csodálatosan rendjén való és egyszerű! 

Történhetett velem más, jobb, nagyszerűbb?

Nem történhetett. 

Megéltem a legtöbbet és a legnagyszerűbbet, az emberi sorsot. 

Más és jobb nem is történhetett velem.

Márai Sándor

 

 

 A szerelem örök, emberfeletti és titokzatos erejével megszünteti a magányt, eloszlatja a távolságot két ember között, lebont mindenféle mesterséges választófalat, melyet társadalom, nevelés, vagyon, múlt, emlékek emeltek közénk. 

Mint aki életveszélyben körülnéz, és egy kezet keres, mely titkos szorítással üzeni, hogy van még részvét, van együttérzés, élnek még emberek valahol.

Márai Sándor

 

Mert van valami, ami több és értékesebb, mint a tudás, az értelem, igen; becsesebb, mint a jóság. 

Van egyfajta tapintat, ami az emberi teljesítmény felsõfoka. 

Az a fajta gyöngédség, mely láthatatlan, színtelen és íztelen, s mégis nélkülözhetetlen, mint fertõzéses, járványos vidéken a forralt víz, mely nélkül szomjan pusztul, vagy beteg lesz az ember.

 Az a tapintat és gyöngédség, mely, mint valamilyen csodálatos zenei hallás, örökké figyelmeztet egy embert, mi sok és mi kevés az emberi dolgokban, mit szabad és mi túlzás, mi fáj a másiknak és mi olyan jó, hogy ellenségünk lesz, ha megajándékozzuk vele és nem tudja meghálálni? 

Ez a tapintat, mely nemcsak a megfelelõ szavakat és hangsúlyt ismeri, hanem a hallgatás gyöngédségét is. Vannak ritka emberek, akik tudják ezt. 

Akik a jóságot, mely mindig önzés is, párolták és nemesítették, s nem okoznak soha fájdalmat barátságukkal vagy rokonszenvükkel, nem terhesek közeledésükkel, nem mondanak soha egy szóval többet, mint amit a másik el tud viselni, s mintha külön, nagyon finom hallószerveik lennének, úgy neszelik, mi az, ami a másiknak fájhat?

 S mindig tudnak másról beszélni. 

S oly élesen hallanak mindent, ami veszélyes az emberek között, mint az elektromos hallgató fülek érzékelik a nagy magasságban, felhõk között közeledõ, láthatatlan ellenséges gépmadarakat.
A tapintat és a gyöngédség emberfölöttien érzékel. Igen, e két képesség emberfölötti.

Márai Sándor

 

 

Ha nagy csapás, lelki fájdalom ér, mindenekelőtt gondolj arra, hogy ez természetes, mert ember vagy. 

Mit is képzeltél? 

Ember vagy, tehát kedveseid meghalnak, barátaid elhagynak, s minden, amit gyűjtöttél és szerettél, elrepül, mint a por a szélviharban.

 

A világ megismerése érdekes, hasznos, gyönyörködtető, félelmes vagy tanulságos; önmagunk megismerése a legnagyobb utazás, a legfélelmesebb felfedezés, a legtanulságosabb találkozás.

Márai Sándor

 

Az értelem nem elég ahhoz, hogy megértsük önmagunkat vagy a világ tüneményeit: a lényeges, a csalhatatlan megértéséhez és érzékeléséhez valami más is kell, több, mint az értelem. 

Kell hozzá kegyelem is, alázat is, testünknek és ösztöneinknek valamilyen különösen szerencsés mûködése, vizsgálatunk tárgyának egyfajta elõnyös elhelyezése, s talán a csillagképek megfelelõ alakulása is szükséges hozzá, hogy megértsünk e földön valamit. 

Gondolj erre, mikor büszke vagy, mert azt hiszed, érted ezt vagy azt.

Márai Sándor

 

" Az ember lassan megérti a világot, s aztán meghal. 

Megérti a tüneményeket és az emberi cselekedetek okát. 

Az öntudatlanság jelbeszédét... mert az emberek jelbeszéddel közlik gondolataikat, feltűnt neked? 

Mintha idegen nyelven, kínai módon beszélnének a lényeges dolgokról, s ezt a nyelvet aztán le kell fordítani a valóság értelmére. 

Nem tudnak önmagukról semmit. 

Mindig csak vágyaikról beszélnek, s kétségbeesve és tudatlanul leplezik magukat. 

Az élet majdnem érdekes, mikor megtanultad az emberek hazugságait, s élvezni és figyelni kezded, amint mindig mást mondanak, mint amit gondolnak és igazán akarnak... 

Igen, egy napon eljön az igazság megismerése: s ez annyi, mint az öregség és a halál. 

De akkor ez sem fáj már."

Márai Sándor

 

 

 “Csak a lelkiismeret lehet bírád, hóhérod vagy pártfogód, senki más! 

Ha írsz, csak a lelkiismeretnek tartozol számadással, senki másnak. 

Mindegy, mit várnak tőled, mindegy az is, mivel büntetnek, ha nem azt adod nekik, amit remélnek tőled, vagy amit hallani szeretnek! 

A börtön és a szégyen, a pellengér és a meghurcoltatás, a hamis vád és a nyelvelő megalázás, a szegénység és a nyomorúság, mindez nem érint igazán.

 Csak lelkiismereted tud büntetni, csak ez a titkos hang mondhatja: 

 „Vétkeztél.” Vagy: „Jól van.” 

A többi köd, füst, semmiség.

Márai Sándor

 

 “És neveld lelked kérlelhetetlen igényérzetre. 

Ez a legfontosabb. 

A tömegek világa csak mohó, de nem igényes.

 Te maradj mértéktartó és igényes. 

A világ egyre jobban hasonlít egyfajta Woolworths-áruházra, ahol egy hatosért megkapni mindent, silány kivitelben, ami az élvező hajlamú tömegek napi vágyait gyorsan, olcsón és krajcáros minőségben kielégítheti. Ennek a tömegkielégülésnek veszélyei már mutatkoznak, az élet és a szellem minden területén.

 Egy kultúra nemcsak akkor pusztul el, ha Athén és Róma finom terein megjelennek csatabárddal a barbárok, hanem elpusztul akkor is, ha ugyanezek a barbárok megjelennek egy kultúra közterein és igény nélkül nagy keresletet, kínálatot és árucserét bonyolítanak le. 

Te válogass. 

Ne finnyásan és orrfintorgatva válogass, hanem szigorúan és könyörtelenül. 

Nem lehetsz elég igényes erkölcsiekben, szellemiekben. 

Nem mondhatod elég következetesen: ez nemes, ez talmi, ez érték, ez vacak.

 Ez a dolgod, ha ember vagy, s meg akarod tartani ezt a rangot."

Márai Sándor