Márai Sándor - Füveskönyv

Ez az emberi képesség, melyre legnehezebben tehetünk csak szert, ez a tulajdonság, mely ellen lényünk legtitkosabb ösztönei lázadoznak, mert halandók vagyunk, mert időnk kimért, mert csillagunk lefut: ez a legfájdalmasabb kötelesség, önmagunkkal, sorsunkkal s annak legmélyebb értelmével, munkánkkal szemben. Nincs igazi alkotás végtelen, az ember legtitkosabb alkata fölött úrnak maradni tudó türelem nélkül. 

Mert az alkotás soha nem bűvészmutatvány, villámgyors kunszt, sanzsé-passzé*,

 a cilinderből nem tud az alkotó műveket előhúzni. 

Nemcsak a lángész: türelem maga a mű is türelem, az organikus fejlődés türelme, a visszatartás és érlelés csodája. Megtanulni a türelmet, életben és munkában, annyi, mint megtanulni a Teremtő titkát. 

Magold csak ezt a leckét, te nyugtalan és halandó.