Az Élet hét spirituális törvénye
A hét spirituális
törvény meghatározása előtt meg kell értenünk a törvény fogalmát. A törvény
folyamat, amelyben a rejtett megmutatkozik, a megfigyelő a figyelem előterébe
kerül, a néző maga válik látvánnyá, és amelyben az álmodó megéli az álmot. A
fizikai világban létező minden teremtmény a lappangóból a megnyilvánulás felé
irányuló folyamat eredménye. Minden, amit látunk, az ismeretlenből jött elő.
Fizikai testünk, a fizikai világegyetem, bármi és minden, amit csak érzékelünk
érzékszerveinkkel, a nem megnyilvánuló, ismeretlen és láthatatlan világ
kibukkanása a megnyilvánulásba, ismertségbe és láthatóságba.
A fizikai világ nem
más, mint Önvalónk, amely visszahajlik önmagán belülre, hogy szellemként,
lélekként és fizikai anyagként megtapasztalja magát. Más szavakkal: minden
teremtő folyamatban Önvalónk vagy az isteni mag önmagát fejezi ki. Az élet örök
táncában előbukkannak a világegyetem tárgyai - ez a mozgásban lévő tudat
önkifejezése.
Minden teremtmény
forrása az isteni (vagy a szellem), minden teremtő folyamat a mozgásban
lévő isteni (vagy a lélek) mozdulata, és a teremtés tárgya (a fizikai testet is
magába foglaló) fizikai világegyetem.
A valóság e három
összetevője, a szellem, a lélek és a test, vagy a megfigyelő, a megfigyelés
folyamata és a megfigyelés tárgya - lényegében egy és ugyanaz. Mindhárom
ugyanonnan származik: a tiszta lehetségesség mezőjéből, amely még tisztán
megnyilvánulás nélkül van.
A világegyetem
fizikai törvényei valójában a mozgásban élő isteni vagy tudati erő
megnyilvánulásai. Ha megismerjük és alkalmazzuk életünkben ezeket a
törvényeket, minden szándékunk valóra válhat, mivel a természet ugyanazon
törvények szerint hoz létre erdőt, csillagokat és galaxisokat, vagy épp emberi
testet, és ezek a törvények teljesíthetik legmélyebb vágyainkat.
Térjünk rá ezek után az élet hét
spirituális törvényére és lássuk, hogyan alkalmazhatók ezek az életünkben.