Kétféle lustaság van: vízszintes és függőleges. 

Van ember, aki csak élete nagy távlataiban lusta; a tervekben; 

abban, hogy elodázza elhatározásait, döntéseit; 

lustán építi fel élete munkáját, mindent az időbe épít, a nagy messzeségbe. 

Aztán van a másik, a függőleges lustaság, mikor a nagy pillanat előtt maradunk lusták, mikor nem gondoljuk, mondjuk vagy cselekedjük azt, amit abban a pillanatban lehetne. 

Nem nyújtjuk ki kezünket valami után, amit megszerezhetnénk, különösebb fáradság nélkül, s később talán csak nagy áldozatokkal tudunk megszerezni, nem megyünk a telefonhoz, nem írjuk meg azt a levelet, 

vagy nem jegyezzük fel azt a gondolatot, rögtön, akkor, abban a pillanatban. 

Ez utóbbi fajta lustaság a veszedelmesebb.

 Ilyen elmulasztott, lustán elhanyagolt pillanatokon múlik az élet.

Márai Sándor