“Sokáig azt hisszük, ismerjük vágyainkat, hajlamaink, indulataink természetét. 

Ilyen pillanatokban fülsüketítő explózió figyelmeztet – mert a csönd pianisszimója is tud olyan fülsüketítő lenni, mint a fortisszimó -, hogy merőben másfelé élünk, mint ahol szeretnénk élni, más a foglalkozásunk is, mint amihez igazán értünk, más emberek kegyét keressük vagy haragját ingereljük, s közönyösen és süket messzeségben élünk azoktól, akikre igazán vágyunk, akikhez minden következménnyel közünk van… 

Aki e figyelmeztetésre süket marad, örökké sután, balogul, melléje él az életnek.” 

Márai Sándor - Egy polgár vallomásai