Tudjad, szíved és eszméleted minden erejével tudjad, 

hogy válságos pillanatokban senkire nem lehet számítani. 

Nincs rokon, barát, kedves, akit igazán ismersz; 

a nagy pillanatban mindenki eldobja az álarcot, megmutatja a nyers önzést, s te egyedül maradsz, mikor legnagyobb szükséged lenne arra, hogy melletted álljon valaki, s egy jó szóval, biztató tekintettel segítsen. Többet nem is vársz senkitől; de ezt sem kapod a veszélyben. 

Élj nyájasan és türelmesen az emberek között, de ne bízzál senkinek segítségében. 

Neveld magad magányossá és erőssé. 

Tudjad, hogy soha, senki nem segít. 

S ne sopánkodj ezen. 

Ember vagy, tehát nem várhatsz semmit az emberektől; 

s ez a természetes.

Márai Sándor