Buddha gondolatai az Életről

Életünk legfontosabb dolgai nem rendkivüliek vagy grandiózusak.
A legfontosabbak azok a pillanatok,melyekben úgy érezzük,valaki megérintett.
Tetteink,szavaink és gondolataink meghatározzák karmánkat,
vagyis azt,hogy boldogság vagy szenvedés lesz-e osztályrészünk.
Csakis folyamatos gyakorlással szilárdulnak meg szokásaink,
és csakis így tudunk elszántan ellenállni negatív hajlamainknak.

Mindannyian saját tetteink rabszolgái vagyunk:
Miért haragudnánk emiatt másokra?
Testünk,ez az eszköz,
csak rövid ideig áll rendelkezésünkre:
Erre az életre.
Ugyanúgy,ahogy az utazó áll meg egy pihenõhelynél,
a létezés útján haladó lélek is csak elidõzik egy életben.

Mindenki maga írányítja sorsát;
mi magunknak kell megteremtenünk boldogságunk okait.
Csak mi tartozunk ezért felelõséggel,senki más.
Számos szabad tettünk eredménye vagyunk,
s ezekért egyedül mi magunk vagyunk felelõsek.
Ne zsúfoljátok tele lelketeket haszontalan gondolatokkal.
Minek rágódni a múlton, elébe menni a jövönek?
Maradjatok a jelen pillanat egyszerûségében.

Az élet egy folyamatosan változó mozgás:
a gyermek születése a csecsemõ halálát jelenti,
aztán a kamasz megszületése a gyermek halálát.
Ne utasíts el könnyelmûen jó cselekedeteket,
Csak mert azt hiszed, kevéssé segítenek.
Idõvel a vízcseppek
Egy óriási edényt is megtelítenek.
Nincs semmi,ami állandó:a nap és a hold felkel,majd lenyugszik;
A tiszta,áttetszõ napot a sötét,sûrû éjszaka követi.
Minden változik,óráról órára.

Az elmúlás a harmonia egyik alappillére.
Ha nem harcolunk ellene,összhangban vagyunk a valósággal.
Állandónak tekinteni azt,ami csak átmeneti,
Hiú ábránd.
Ha tudatában vagyunk az elmúlásnak,
ugyanakkor számításba tudjuk venni az emberi létben rejlõ hatalmas lehetõségeket,
sürgetõ érzés tölt el bennünket. 

Születésnapomon

Életemre visszanézve világosan látom,
nem vezetett engem Isten sohasem pórázon.
Bár a teremtésemkor már volt rólam egy álma,
ennek megvalósítását teljesen rám bízta.

Életemnek az elején erre nem gondoltam;
tettem, amit tőlem vártak, s mindig boldogultam.
Felületes keresztényként tengettem életem;
akaratát akkoriban én még nem kerestem.

A figyelmét rólam soha nem fordította el;
megajándékozott mindig, bőven kegyelemmel.
Minden által, ami történt, gazdagodott lényem;
segített, hogy azzá váljak, mit álmodott régen.

Életemből eltelt évnek el kellett röppenni,
hogy a célját és értelmét próbáljam meglelni.
A kegyelmek zuhatagként áradni kezdtek rám;
Istennek az életemet ezáltal átadván.

Szívemnek a legmélyébe befészkelte magát;
útmutatást Tőle várok, hallgatom a szavát.
Vele járva legfontosabb az lett immár nekem,
Őt figyeljem, Neki éljek, s amit kér, megtegyem.

Megmutatta, önmagamat hogyan adjam Neki;
s tudom, amit Ő kér tőlem, be is teljesíti.
Szeretném, hogy az lehessek, mit rólam elképzelt,
mert a szíve vágyaival én szívem is megtelt.

Szüntelenül arra biztat, kövessem az utat,
mit a lelkem nyugalmában kitartóan mutat.
Felé tartván gyakran vannak nehézkes lépések,
elterelnek, kaput zárnak emberi döntések.

Állandóan mellettem van, kezemet megfogja,
eredeti útitervét néha módosítja.
Meggyőződésem, hogy Nála nincsen lehetetlen,
megvalósítja, mit rólam gondolt kezdetekben.

Mert amit Ő teremtéskor rólam eltervezett,
- bár csak későn ismertem fel - homályba nem veszett.
Akadályok ellenére egyre jobban várom,
teljesüljön már be végre Tőle kapott álmom.

Édesanyám születésnapjára szeretettel!

Az anyák halhatatlanok, csak testet, arcot, alakot váltanak.
Egyetlen halott sincs közülük, fiatalok, mint az idő.

Újra születnek minden gyermekkel, megöletnek minden halottal.
Harmadnapra föltámadnak, mire virradna.

Adassék nekik gyönyörűség, szerelmükért örökös hűség,
S adassék könny is, hogy kibírják a világ összegyűjtött kínját.

Adassék nekik gyönyörűség, szerelmükért örökös hűség,
S adassék könny is, hogy kibírják a világ összegyűjtött kínját.

Adassék nekik gyönyörűség, szerelmükért örökös hűség,
S adassék könny is, hogy kibírják a világ összegyűjtött kínját.

Azt kívánom....Nektek és magamnak

Hogy legyen erőd akkor is szeretni, amikor úgy érzed csak Te, adsz.
Hogy legyen erőd akkor is mosolyogni, amikor úgy érzed a fogad, törik belé.
 Hogy akkor is kitarts, amikor nincs kedved.
Hogy ne zavarjon, ha nagyok a problémáid, hiszen erős vagy és elbírod őket.
Azért, mert ha erős vagy felemelhetsz embereket, ezáltal Te magad még jobban megerősödsz.
Kívánom, hogy legyen erőd félretenni a büszkeséged, ha annak a Valakinek szüksége van rád.
S kívánom, hogy legyen erőd megmondani, Neki mit érzel, mert tudom, hogy ez a legnehezebb.
 Őszintén kimondani.
 

Kívánok Neked Türelmet!
Hogy meg tudj hallgatni másokat.
S hogy meg tudj bocsátani annak, aki nem tud Neked.
 Hogy fáradtan is tudj szeretettel és megértően beszélni azzal, akinek szüksége van rá.
 

Kívánok Neked Bölcsességet!
Hogy tudj különbséget tenni, mikor kaptad azért az akadályt, hogy megküzdj vele és mikor azért, hogy kikerüld, és más utat válassz.
Hogy felismerd a mindennapok szépségét, és ne tragédiák döbbentsenek rá.
Hogy meglásd a szeretteid fontosságát és szükségességét az életedben.
Hogy minden idegesítő tulajdonságuk Téged épít, akár mint rossz, akár mint jó példa.
Bölcsességet, hogy ne akarj tökéletes lenni, csak törekedj a legjobbra.
Hiszen soha nem leszünk tökéletesek, maximum frusztráljuk magunkat a gondolattal.
Ellenben a legjobbra törekvés újabb és újabb sikereket, majd célokat eredményez,s ez maga a haladás.
Hogy az aprólékos sziszifuszi hétköznapokban lásd a holnapok nagyságát,És a nagy célok építőkockáit.
Végül kívánok Neked egy apró mosolyt magunkon, hiszen ha mindezt meg tudnánk tenni,akkor már rég az Angyalok soraiba tartoznánk, és valaki olyanokra vigyáznánk,mint mi magunk.
Ám kívánom Neked, hogy megtapasztald: a Teremtés attól válik tökéletessé,hogy ismertek a hibáink és számolnak a tökéletlenségünkkel.
S nem utolsó sorban,Kívánom hogy azokkal tölthesd ezt az évet , akik szeretnek,és Magadba szívd ezt a Boldogságot!

Karácsony jelképei

A karácsonyfa: Életfa. A fa igazából azt az isteni impulzust hívja le hozzánk a Földre, amit a Napból kapunk. Olyan, mint egy közvetítő csatorna, egyfajta vevő antenna. Lehívja és szétárasztja a szobában ezt az univerzális energiát. Fizikailag jeleníti meg csillogó díszeivel azt, ami szívünkben is benne van: a szellemi Fényt! Nincs más feladatunk hát, mint felismerni ezt, és egész évben ragyogni…
A gömb: A gömb egyfajta mandala. A gömb, mint szimbólum a teljességet jelképezi. Azokat a bolygóenergiákat hivatott behívni és erejüket a gyertya fénye által visszatükrözni, melyek naprendszerünkben hatnak ránk… Minden bolygóenergia egy-egy szerv működését segíti a fizikai testünkben. Ezek az erők a Karácsonyfa közvetítő csatornáján keresztül leáradhatnak, és szellemi üzenetükkel feltölthetnek bennünket.
A csúcsdísz: Az Istenember, a szellemi ember jelképe, kinek feje az Égbe, lába a Földre ér. Sokszor alakjával, a betlehemi csillagot formázza, mert ez hozta hírül a Megváltó születését. Az ötágú csillag az Istenember csillaga, a hatágú csillag az egység jelképe, mint a Szentháromság megélése a szellemi és az anyagi világban egyaránt.

Angyalhaj: Az isteni titkok szimbóluma, mely mindent átsző, de néha láthatatlan. A jászol szalmájának – a kis Jézus derékaljának – analógiája. Sokan ezért angyalhaj helyett szalmát hintenek a fára.

Hold és Nap, ezüst és arany: A yin és yang jelkép egyesíti a dualitás világának hitrendszerét, ahol megnyilvánul mint férfi-nő, anyag-lélek, levegő-föld, tűz-víz ellentétpárok, ezáltal ezek harmonikus egységét szimbolizálja. A színek a gazdagságot jelképezik, amik istenanyai és istenatyai minőségükben a szívünkben élnek.

Dió és alma: Az alma az Életfa gyümölcse a Szeretet és a Bölcsesség szimbóluma. A MAG szimbóluma. A dió is bölcsesség-jelkép. Az emberi agyhoz hasonlatos mintázatú, nem véletlenül vannak benne agyi tevékenységet serkentő anyagok (agyfényesítők). Az aranyalma és az aranydió a fénylő bölcsességet hozza el nekünk.

Szaloncukor: Itt a Földön nagyon sokszor a Szeretetet egy másik boldogságforrással, az édességgel, a csokoládéval próbáljuk pótolni. A szaloncukor, mint jelkép a belső, igazi boldogságot jelképezi, amit csak Isten, Jézus által érthetünk meg mint Létezést, Önmagunkban. A fára akasztott édességek ezért az Istentől kapott Boldogságot, Szeretetet jelképezik.

Csengettyű: A harang, csengő az égi hírhozó harsonát jelképezi. Így adják hírül a szellemi világokban, ha valamilyen esemény történik. A pogány kultúrákban démonűző hatást tulajdonítottak a hangjának. A megtisztítás rituáléjában játszik szerepet, akárcsak a tűz elemű jelképek, mint a gyertya és a csillagszóró.

Csillagszóró: Tűz elemű energia. A fényszikrák a bennünk fellobbanó isteni szikrát, a Krisztus impulzust is jelképezik. A csillaghullás egyes körökben az isteni eszmék Földre érkezését jelenti.

Gyertya: A gyertya a három sík, a test, a lélek és a szellem jelképe, vagyis a viasz, a kanóc és a láng, a Szentháromság üzenete. A fény megérkezése a fiú születésével történhetett meg. A gyertya fénye a bennünk lobogó isteni szeretetláng földi tükröződése, az isteni Fény fizikai megnyilvánulása.

Áldott Karácsonyt!

Azok az isteni erények vezetnek bennünket benső utunkon lépésről-lépésre, melyeket megtalálunk szívünk által önmagunkban.

Az első a Csend, mely nélkül az igaz isteni szó hallhatatlan. Ez a csend mindannyiunkban benne van és a legbeszédesebben tanít minket a bennünk élő belső bölcs által. Csak az elcsendesedett test és lélek képes meghallani a szellem tanításait.

A második a Béke, melyet a csendbe lépve érhetünk el. Olyan állapota ez lényünknek, mikor megnyugszunk Isten Akaratában és átadjuk magunkat a Gondviselés erőinek.

A harmadik az Öröm, mikor már képesek vagyunk meglátni és felszabadítani azt az érzést, mely magának a Létezésnek az alapállapota. Az Élet megélése maga az öröm, mely nem külső forrásból táplálkozik, hanem örökérvényű valója bensődnek, isteni származásodnak. Atyád örömmel teremtett téged, és ez az, ami éltet.

A negyedik a Szeretet, mely a Mindennel összekapcsoló jézusi szubsztancia.

Az ötödik, mely maga a beteljesülés, a Fény, mellyel eljutunk magához az Istenemberhez. 

Az öt, az ember száma az univerzumban. 

A védelem és a mágikus erők száma is. 

Régebben a felemelt és széttárt öt ujjukkal köszöntötték egymást a beavatottak, a Fény hordozói. 

A Fény megláttatja bennünk és velünk isteni eredetünket, szellemi Önvalónkat.

Így fogadhatjuk be azt a Krisztus-impulzust, mely tudatosságunkat általa újra Istenbe emelheti

Ha befogadjuk Krisztusi Lényünk ajándékát, fellobbanhat bennünk a szikra, mely mint betlehemi csillag ragyog tovább a szívünkben örökké.

A Test – Lélek – Szellem bennünk a Szentháromság

Ha e három erőt magunkban tisztán harmóniába hozzuk, megnyithatjuk a szellem-, és lélekkapukat, hogy eljusson hozzánk, emberünkhöz is a Fény.

Olyanná válhat bennünk ez a hármas egység, mint Karácsony éjjelén a vezérlő csillag, ami utat mutat Jézushoz, a bennünk megszülető isteni Énhez.

Ez az egységes erő adhat teret a bennünk megszülető krisztusi Királyságnak, melyet a megváltás misztériumával teljesít be az isteni Akarat. Ha ezeket az erőket magunkban fel nem fedezzük és meg nem értjük nem válhatnak eggyé bennünk az Isteni Énnel

E Szentháromság szimbólum ott van a Karácsonyi misztériumban is.

Test - az istálló, jászol, mely Istennel válhat csak megszenteltté.

Lélek - a királyok és pásztorok, a bölcsesség és szeretet hordozói, mellyel lelkünket vértezte fel a Teremtő.

Szellem – Jézus megszületése, mint szellemi fény, beteljesítve az akaratot Krisztus halálával, mint áldozattal.

Ennek az Egységnek, a Fénynek születése történik bennünk Karácsony szent Ünnepén, ha képesek vagyunk magunkba figyelni és e szent csoda áhítatát és örömét átélni.

A Karácsony a Szeretet és a Fény ünnepe. De nem csak Szeretet és Fény tölt be ilyenkor minket, hanem az a szellemi Bölcsesség is, ami egész év során ért bennünk.

Ha igazán szeretnénk megtudni, nekünk, magunknak mit is jelent Karácsony misztériuma, akkor fel kell tennünk magunkban a kérdéseket. Amíg nem értjük meg ezeket az erőket magunkban, nem is tudjuk befogadni őket.

Nem tudunk valamire várni, hogy megszülessen bennünk, ha nem tudjuk, mire is várunk…

Ha nem tudjuk magunkat ösztönösen átadni a Szeretet és a Bölcsesség erőinek, akkor tudatosan kell megértenünk, hogyan válhatnak erényekké bennünk Karácsonykor.

Karácsony lehetőséget ad nekünk, hogy eljussunk a Fényhez. Két utat is kínál, mely a végén összeér, és bennünk eggyé válik.

E két út a Szeretet és a Bölcsesség útja.

Ezért születik meg bennünk ez a két erő, hogy a magunk választása szerint induljunk az Úton, mely a Fényhez, Istenhez vezet. A Fény pedig maga az isteni Tudás, Tudatosság.

Ez a beteljesülés: magunkhoz venni ősi tudásunkat, isteni Fénytudatunkat, melyet Krisztus megváltása tett elérhetővé újra az ember számára.

Ő egyesítette újra az Istenember szellemi képét tudatosságunkban, mert összekötötte a Szeretetet a Bölcsességgel.

Újra teljes lett a kör. Bármerre indulsz, ugyanoda érsz… Mindegy, hogy a Szereteten át, vagy a Bölcsességen át próbálod megérteni, hiszen e kettő eggyé lesz a Tudásban.

Ez a cél: e két erény összeolvasztása bennünk, hogy Szeretet által bölcsekké válhassunk, és a Bölcsesség által megtanulhassunk tisztán szeretni.

A régi bölcsek még ismerték a Szeretet és a Bölcsesség egyetemes tanításait. E két erőt egyesítve használták és tudatosan éltek benne.

A mai kor embere újra fel kell fedezze magában ezeket a képességeket, hogy mindez tudássá érhessen benne és általa szellemi emberré válhasson.

A szellemi ember nem tagadhatja többé meg önmagát, hiszen Istenemberségünk szembesít most már Önvalónkkal. Ezt a teljességet megtalálva, szellemi erőinkkel felvértezve, újra isteni esszenciával átitatottan láthatjuk a világunkat!

Nem érthetjük meg az isteni folyamatokat, ha pont Őt hagyjuk ki belőle! Ha mindent csak egy síkon szeretnénk meglátni, pont az az erő nem tud megmutatkozni, ami az Egységben van jelen.

Egyik szélsőség sem vezet teljes tapasztaláshoz, mert mindennek Egyként, bennünk kell megszületnie.

Erről szól a Karácsony, a születés misztériumáról. Hogy általunk és bennünk szülessen meg az a szellemi erővel áthatott isteni Világ, mely a Szeretet és a Bölcsesség alapjaira épül.

Ennek a Világnak kell megnyilvánulnia gondolati, érzelmi és akarati erőinkben.

De ahhoz, hogy megszülessen és fellobogjon a megértés lángja, egy szikrának kell kigyúlnia bennünk. Ez a szikra pedig csak akkor éri el a megfelelő hőmérsékletet a fellobbanáshoz, ha képesek vagyunk beengedni magunkba az isteni impulzust, Jézus Krisztus által.

Ő gyújtott Fényt újra a Szívekben, az Ő önfeláldozó ereje képes csak fellobbantani bennünk az isteni lángot újra.

Segítségül hívhatjuk még a megértéshez a Szentháromság erőit!

A hármasság erői általunk nyilvánulnak meg, hiszen bennünk van a gondolat, mint szellemi erő, az érzelem, mint lelki energia, és az akarat, mint fizikai megvalósító.