Buddha gondolatai az Életről

Életünk legfontosabb dolgai nem rendkivüliek vagy grandiózusak.
A legfontosabbak azok a pillanatok,melyekben úgy érezzük,valaki megérintett.
Tetteink,szavaink és gondolataink meghatározzák karmánkat,
vagyis azt,hogy boldogság vagy szenvedés lesz-e osztályrészünk.
Csakis folyamatos gyakorlással szilárdulnak meg szokásaink,
és csakis így tudunk elszántan ellenállni negatív hajlamainknak.

Mindannyian saját tetteink rabszolgái vagyunk:
Miért haragudnánk emiatt másokra?
Testünk,ez az eszköz,
csak rövid ideig áll rendelkezésünkre:
Erre az életre.
Ugyanúgy,ahogy az utazó áll meg egy pihenõhelynél,
a létezés útján haladó lélek is csak elidõzik egy életben.

Mindenki maga írányítja sorsát;
mi magunknak kell megteremtenünk boldogságunk okait.
Csak mi tartozunk ezért felelõséggel,senki más.
Számos szabad tettünk eredménye vagyunk,
s ezekért egyedül mi magunk vagyunk felelõsek.
Ne zsúfoljátok tele lelketeket haszontalan gondolatokkal.
Minek rágódni a múlton, elébe menni a jövönek?
Maradjatok a jelen pillanat egyszerûségében.

Az élet egy folyamatosan változó mozgás:
a gyermek születése a csecsemõ halálát jelenti,
aztán a kamasz megszületése a gyermek halálát.
Ne utasíts el könnyelmûen jó cselekedeteket,
Csak mert azt hiszed, kevéssé segítenek.
Idõvel a vízcseppek
Egy óriási edényt is megtelítenek.
Nincs semmi,ami állandó:a nap és a hold felkel,majd lenyugszik;
A tiszta,áttetszõ napot a sötét,sûrû éjszaka követi.
Minden változik,óráról órára.

Az elmúlás a harmonia egyik alappillére.
Ha nem harcolunk ellene,összhangban vagyunk a valósággal.
Állandónak tekinteni azt,ami csak átmeneti,
Hiú ábránd.
Ha tudatában vagyunk az elmúlásnak,
ugyanakkor számításba tudjuk venni az emberi létben rejlõ hatalmas lehetõségeket,
sürgetõ érzés tölt el bennünket.