“Ötezer éve, tízezer éve nem változott az emberi anyag. 

Csak a jelmezek változtak, az együttélés rendszerei és feltételei. 

Az, ami az ember - a lélek és jellem -, nem változott. Ur városában, 

Babilonban ugyanazok az emberek éltek, mint ma Budapesten: 

s lelkükben ugyanúgy érzékelték a világot és pontosan úgy feleltek a világra. 

Csak éppen - műszerek nélkül - közelebb voltak a világ titkaihoz, 

az időhöz, a csillagokhoz, a természet jelbeszédéhez. 

Hallásuk finomabb volt, látásuk - távcső nélkül is - élesebb, érzékelőbb, sejtőbb, megragadóbb. 

Az emberi anyag nem változott, de az ember - hála néhány lángésznek és műszernek - vakabb és süketebb a civilizációban, mint volt az emberi idők elején. 

Tunyább és bambább.

 Értesültebb és ugyanakkor tudatlanabb. 

Azt hiszi, gombnyomásra igazgatja a világegyetemet.

 Ez az óriási szerkezet, a civilizáció, száműzte az embert a világ nagy, 

titkos, bensőséges közösségéből.”

Márai Sándor: Füves könyv - Az emberi anyagról