Ajándék

és mégis, ma is, így is, örökké mennyit ad az élet!

Csendesen adja, két kézzel, a reggelt és a délutánt,

az alkonyt és a csillagokat, a fák fülledt illatát,

a folyó zöld hullámát, egy emberi szempár visszfényét,

a magányt és a lármát! Mennyit ad, milyen gazdag vagyok

megajándékozott, micsoda bőség, minden napszakban,

minden pillanatban! Ajándék ez, csodálatos ajándék.

A földig hajlok, úgy köszönöm meg.

Márai Sándor