" Az ember lassan megérti a világot, s aztán meghal. 

Megérti a tüneményeket és az emberi cselekedetek okát. 

Az öntudatlanság jelbeszédét... mert az emberek jelbeszéddel közlik gondolataikat, feltűnt neked? 

Mintha idegen nyelven, kínai módon beszélnének a lényeges dolgokról, s ezt a nyelvet aztán le kell fordítani a valóság értelmére. 

Nem tudnak önmagukról semmit. 

Mindig csak vágyaikról beszélnek, s kétségbeesve és tudatlanul leplezik magukat. 

Az élet majdnem érdekes, mikor megtanultad az emberek hazugságait, s élvezni és figyelni kezded, amint mindig mást mondanak, mint amit gondolnak és igazán akarnak... 

Igen, egy napon eljön az igazság megismerése: s ez annyi, mint az öregség és a halál. 

De akkor ez sem fáj már."

Márai Sándor