Márai Sándor -A négy évszak

“Mindig messze keresik valahol az Istent, a nagy dolgokban, mintegy távcsővel és nagyítóval, 

a csillagok, felhők és végtelenségek között. 

De én már tudom, hogy biztosabban megtalálom Őt az egészen kis dolgokban, a véletlenekben, a jelentéktelenségben, azokban a pillanatokban, mikor csodálkozva pillantunk fel, valamit értünk, amit az elébb, az élet sivatagjai és szakadékai között vándorolva, nem értettünk. 

Ez a pillanat, mikor egyszerű és világos lesz valami, ami az elébb homályos és érthetetlen volt,

 ez a pillanat, mikor fölénk hajol Isten. 

Hiszek benne? 

Néha azt hiszem, csaknem frivolitás és túlbuzgalom hinni benne. 

Több és más Ő annál, semhogy hitem vagy tagadásom eldöntené kettőnk viszonyát.”